Szakértelemmel tervezve
Szívem csücske a Nádor aluljáró.
Annyi, de annyi témát ad az arra járóknak, akár egy kisebb blogot fenn lehetne tartani a hibái sorolásával.
Emlékszünk még a nádorvárosi feljáróján az útkezelő szakértői által tíz körömmel védett forgalomtól elzárt területre? Ami miatt mindenki, aki a belső sávban autózott, ki kellett, hogy soroljon a szélsőbe? Többször védelmére keltek a szakértők a sajtóban, büntetés járt a ráhajtóknak, aztán győzött a józan ész, eltakarították azt az agyszüleményt.



Nyilván érezték a tervezők a tarthatatlanságát, mégis évekbe került, mire megfordult bennük a borjú.



A kerékpáros lejárók sem különbek!
Nem, most nem a beláthatatlan, sötét kanyart mutatom, hanem az árnyékban, az Eszperantó utcai lépcső aljában álló apróság a téma.
Ott áll egy parányi utcai hulladékgyűjtő. Parányi, mert a tervezéskor helyet, falfülkét, ficakot nem hagytak neki, ezért, hogy a gyalogosok elférjenek, ilyen gyermekméretű edényt kényszerültek választani a tervezők.
Ugyan két csokipapírtól megtelt, de legalább elfért, nem is hagyták ott sokáig, hiszen az ésszerű lett volna.



Miért szedem elő ezeket a 2006-os emlékeket?
Azért, mert a közelmúltban igen kellemetlen élményben volt részem a tervezők, a fenntartók elkövetett hibái miatt.

A Baross híd felújítása miatt jelentősen megnőtt a biciklis- és a gyalogosforgalom az aluljáróban, ennek megfelelően a szokottnál is óvatosabban ereszkedtem a Lidl áruház felőli lejárón.
Sok gyalogos haladt a járdán, fegyelmezetten, a kerékpárutat szabadon hagyva, köztük egy nyolc-tízéves forma kisfiú az anyukájával.
A vér meghűlt bennem, amikor szinte közvetlenül előttem a kisfiú egy röpke ugrással irányt változtatott, és derékszögben elfordulva elhagyta a járdát, rátért a kerékpárútra! A mozdulata megjósolhatatlan volt, az anyukája is csak késve tudott utánanyúlni, nem is érte el, tényleg óriási szerencsénk volt, hogy nem történt baleset!
Nem értettem, mi vihette rá a kissrácot erre a hirtelen manőverre, hiszen alig egy másodperccel korábban még együtt haladt a többi gyalogossal!
A megfejtés Nádorváros felől nem látható!
Forduljunk csak meg, és nézzük a helyszínt a belváros irányából:



Ott sunyít a sarkon egy hulladékgyűjtő, na nem a járda, a gyalogosok útvonala mellett, ahol szükség van rá (persze hely nincs a számára), hanem a kétirányú, kanyarral, lejtővel, árnyékkal kockázatossá tett bicikliút túlsó oldalán! Vélhetően abba akart valami apróságot beledobni a fiú, ez lehetett az oka annak, hogy egy pillanatra megfeledkezett a győri járdákon szükséges óvatosságról!
Tulajdonképpen még örülhetek is, hogy nem két másodperccel később érkeztem, amikor a szemetesedény használata után épp visszatért volna az édesanyjához: a sarok mögül hirtelen felbukkanó fürge gyalogost még kisebb eséllyel lehetne időben észlelni!
Nem egy meggondolatlan takarító, vagy egy túlbuzgó járókelő tette oda azt az edényt, annak a pozícióját bizony megtervezték, kiadták a munkásoknak, hogy szilárdan csavarozzák le a sarok mellé, abba az egyébként is érthetetlen célból kialakított beugróba.   
Nem tudom, hogy juthatott eszébe a tervezőnek ez a fajta elhelyezés, mindenesetre meggyőződésem, ennél még az is jobb volna, ha nem lenne ott.
Inkább kockáztassunk egy kis rumlit, de balesetveszélyes, beláthatatlan helyre nem volna szabad ucai szemetest rakni!
Esetleg valaki véletlenül még használni akarhatja!


2014. május 16.

Egy további lehetőség az eszmecserére
Kattintás jobb gombbal, "Megnyitás új fülön"