Simán a börtönbe
Lámpaszlop az út közepén, egymást sűrűn követő éles kanyarok a szabványban előírtnál sokkal szűkebb keresztmetszetű helyeken, alacsony korlát a Duna felől, korlát teljes hiánya az araszos útpadka felől. Továbbá a teljes bejövő kerékpárforgalom átvezetése a híd feljáróján, értelmetlen táblázás, értelmetlen útburkolati jelek.
Nagyjából ennyi látszik a nyolcvanhét millió forintért megvalósult kevesebb mint kétszáz méteres győri kerékpárútból. A hosszú építés után mindössze egy napig, november 23-án élt a frissen megalkotott közlekedési rendszer.
Tegnap egy, a hídon dolgozó fiatalembert megkértem, a nála levő eszközzel szíveskedjen megmérni, mekkora helyen kell a bicikliseknek elférniük a sasos oszlop és az acél hídszerkezet között.
- Két méter! - volt a határozott válasz.
Olyan lelkiismeretesen védte a mundér nem létező becsületét ezzel a nyilvánvaló hazugsággal, hogy felhívtam a figyelmét, ez ki van zárva, annál sokkal kevesebb a hely, márpedig a szabvány két méter hatvan centimétert ír elő.
- Ja, itt egy méter hatvan centiméter- hangzott a korrekció - de az előírás az két méter harminc.
- Ezen nem fogunk vitatkozni, hiszen a lényeg, hogy meg sem közelíti a meglevő út szélessége az előírtat.
- A szembeérkező kerékpárok elsőbbségét táblával fogják szabályozni. Pont a kerékpárosoknak, akiknek nem kell tudniuk a KRESZ-t - vélekedett a beszélgetőtársam.
- Dehogynem kell, legfeljebb nem követelik tőlünk tanfolyam elvégzését, de tudvalevő, a törvény nem ismerete nem mentesít a büntetéstől. Azzal, hogy részt veszünk a forgalomban, elfogadjuk a feltételeket, elébe állunk a számonkérésnek.
Beszélgettem még vele a plexifalról, hogy hova zuhan az arról lepattanó ember, hogy alacsony a korlát, a függőleges pálcák miatt a legkisebb érintésre elakad a kormány, és kifelé zuhan a biciklis, hogy érthetetlenül kanyargós a fel- és lehajtó, ez mind-mind balesetveszélyt jelent.
- Bizony, körültekintően kell közlekedni, de még mindig biztonságosabb, mint az úttesten- mondta ő.
- Ha egy villanyszerelő úgy adná ki a kezéből a munkát, hogy felhívja a felhasználók figyelmét, vigyázzatok, mert ha itt és ott megfogjátok, megráz, egyébként tökéletes a készülék, simán börtönbe csukják, ha valakit baj ér a trehánysága miatt.
Az utat miért nem készítik, tervezik olyan gonddal, hogy ilyenolyan barkácsmegoldások helyett az előírások beartására törekednek? Tudomásul veszem, hogy a rakpartra vivő kanyar miatt egyszerűen nincs más mód a kerékpárok elhelyezésére, a kialakult lehetetlen helyzetben ez a legtűrhetőbb megoldás.
Meg kéne gondolni, megér-e annyit az autóforgalom rakpartra vivése, amennyi problémát okoz az összes közlekedőnek? Csuklós buszok már nem tudnak átmenni ezen az úton, a szóló buszok is gyakran elakadnak a szembejövő forgalom miatt, a belvárosi oldali zebrán haladó gyalogosok miatt torlódik a forgalom, a gyalogosoknak a nyugati járdát kell akkor is használniuk, ha az útjuk nem arra folytatódik, senkinek sem jó ez így.
Laikus vagyok, a tapasztalataim alapján mondom, ez az út rossz. A véleményemet viszont alá tudom támasztani a győri egyetem Forgalomtecnika jegyzetével, vagy a Magyar Útügyi Társaság bemutatójában található adatokkal.
A fenti, szakemberek által összeállított anyagokból tudom, egy kétirányú kerékpárút útpályaszélessége két méter húsz centiméter, és oldalanként húsz centiméter biztonsági sáv is szükséges, ha falak, korlátok között vezetik, ez összesen kétszázhatvan centiméter. Azonkívül kanyarok, szűk ívek, magas padkák, várható oldalszél esetén ezeket az értékeket 10-30 százalékkal növelni szükséges. Már ha használható utat akarunk építeni, nem csak pénzt kiszórni használhatatlan tákolmányokra.
Az Útkezelő hivatalos embere, Máthé Tóth Péter a sajtóban azt állítja, "...a biciklisek ennek használata során nem fognak több akadállyal találkozni, mint ami egy nagyváros sűrű beépíté­séből adódhat. ... a kerékpárosokat elválasztották az autósoktól, ... a révfalui oldalon pedig biz­tonságos gyalogos-kerékpáros át­kelést alakítottak ki"
Jóember, ez nem egy sűrűn beépített nagyvárosban vezetett kerékpárút, ez egy szellős, nyílt folyópart, kellően tágas, egyenes híd! Nincsenek itt szűk, belvárosokra jellemző 
sikátorok, egészen egyszerűen el van rontva az út vonalvezetése, de nagyon!
Biztonságos az volna, ha nem kényszerítenék a gyalogosokat és a kerékpárosokat, hogy feleslegesen átkeljenek a híd várhatóan nagy gépjármű-forgalmán. Bár, ha a rakparti út járhatóbbá tétele érdekében nem tesz valamit az útkezelő, jórészt le fognak szokni az autósok a híd használatáról. Akkor viszont még feleslegesebbé válik ez a nyolcvanhétmillióba kerülő, egy napig használt kétszáz méteres borzalom.


Folytatás: december 23-án végre megnyitották a keleti járdát a kerékpárosok számára. A koponyára, mellkasra veszélyes sarkokat plexivel burkolták, áthaladási elsőbbséget szabályozó táblákat helyeztek ki, (némelyiket több mint két és fél méter magasra...), korlátot építettek a plexiről lepattanók visszatartására, ügyesen sárga csíkokat festettek, bár nem tudom, mi értelme ilyen helyen az útburkolati jelek tobzódó halmozásának.
A tényen mindez nem változtat, az út nagyon szűk, a vonalvezetése rossz, szégyene az építőknek akkor is, ha a város elnyerte a "Kerékpárosbarát Település 2011" címet. (akik ezt odaítélik, járnak bringával?)




















2011. december 10.

Egy további lehetőség az eszmecserére
Kattintás jobb gombbal, "Megnyitás új fülön"